Kezdőlap

Kedves Látogató!

Köszöntjük weboldalunkon, ahol munkánkról, eddigi tevékenységünkről olvashat. Több mint 27 év munka után úszásterápiás tevékenységünket megszüntettük. Jelen weboldal már csak egy lenyomat, amit a múltban tettünk.
Alapítványunk kidolgozott egy speciális úszásterápiás módszert, és ezzel a módszerrel szervezett úszásfoglalkozásokat gyermekek számára 1993-2020 között, az ország több településén is.
Ma már elfogadott tény, hogxy az úszás az asztmások, gerincferdüléses és szívbeteg gyermekek számára megkerülhetetlen gyógytényező. Így zz orvosok az asztmás betegek számára javallják az úszást, az összes sport közül itt a legkisebb az asztmás nehézlégzés kialakulásának a kockázata. Az úszásterápia hatása komplex.
A rendszeres úszás hatására javul az általános erőnlét, nő a betegségekkel szembeni ellenállóképesség, erősödnek a légzőizmok, javul a légzéstechnika, tökéletesebbé válik a mozgás. Legfontosabb tényező azonban tünetes napok számának és a gyógyszerfogyasztás csökkenése. Az úszásterápia további előnye, hogy viszonylag olcsó, könnyen megszervezhető, nincs kedvezőtlen mellékhatása, s a terhelés következtében fellépő nehézlégzésnek a kockázata minimális.

Munkákn során volt olyan év, amikor az ország 7 különböző településén élő gyermekek vehettek rész foglalkozásainkon, és ekkor kb. 400-450 gyermek részesülhetett az úszás jótékony hatásaiban. Összességében olyan 4000 - 5000 gyermek számára volt elérhető programunk az aktívan töltött közel 27 év folyamán.

A Gyermekszív 2000 Alapítvány és a Vitulus Szabadidő és Sportegyesület együttműködő szervezetek voltak, munkájukat összehangoltan mintegy társszervezetekként végezték, a weboldal ezért is közös.

Ezúton is szeretnénk kifejezni támogatóinknak, a programunkban résztvevő gyermemek családjainak, és nem utolsó sorban önkéntes segítőinknek, oktatóinknak önfeláldozó kitartó munkájukat!
Alább olvasható egy leírás, szervezeteink életútjáról.

Szervezetünk története

A Gyermekszív 2000 Alapítvány és a Vitulus Sportegyesület

Két társadalmi szervezet, két elkötelezett vezető, hosszú együttműködés. A Gyermekszív 2000 Alapítvány és a Vitulus Egyesület (később sportegyesület) karöltve közösen dolgoztak, hogy megvalósítsák azt a speciális úszásterápiát, amit maguk fejlesztettek ki, korábbi, a hagyományos úszásoktatási rendszerek tovább gondolásából. A működés 28 tanéve során, több mint 3000 gyermek, Magyarországon több mint 7 település, közel 60, a munkánkat segítő oktató, és rengeteg szülő, nagyszülő együttműködése hozhatta létre. Tevékenységünk eredményét igyekeztünk dokumentálni, közzétenni, így több mint 20 cikk jelent meg munkánkról munkatársaink által. Még 1990-ben született meg a gondolat, hogy egy másik módszer, egy más típusú közösség által kellene új úszásterápiás csoportokat létrehozni. A fő cél, az addig még terápiás programmal nem rendelkező csoport a szívbeteg gyermekek, mert az idő tájt akkoriban nekik nem szerveztek foglalkozásokat, specializáltan, rájuk szabva. Az asztmás és felső légúti betegségcsoportokra léteztek már szervezett úszócsoportok, de más betegségtípusokra még nem. A korra jellemzően, úszást tanulni a sportegyesületek utánpótlási tanfolyamain lehetett, ahol az elsődleges cél az volt, hogy a tehetségeket kiválasszák, és versenyeztetésre felkészítsék, így a félős, vagy különleges bánásmódot képviselő gyermekek ezekbe a csoportokba vagy be sem kerültek, vagy hamar, kudarcélményekkel távoztak onnan. A világ úszóranglistáin rengeteg olyan versenyző is van, akik asztmás betegségük miatt kezdtek úszni tanulni. Ők voltak, akik egyéni vagy szülői elkötelezettségük által érhettek fel a sportág csúcsára. Akkoriban Magyarországon egy nagy létszámú asztmás csoport létezett, az Akarat DSE. Történetünk is innen kezdődik, ennek az oktatói gárdáját erősítettük, amíg új útra nem léptünk. 1993 nyarán 3 magánszemély létrehozta a Gyermekszív 2000 Alapítványt, ami az akkori időszakra jellemzően új útnak számított. Az Alapítvány főkurátora dr. Jády György lett, aki közel 20 évig szervezte, gondozta a tevékenységet, sok-sok órát töltve a pályázati források és uszodahasználati lehetőségek felkutatásával, és közben a medence partján is teljesítette feladatát. Az Alapítvány társszervezeteként, 1994 nyarának végén az Alapítvány foglalkozásaira járó gyermekek szülői közössége által jött létre a Vitulus Egyesület, aminek elnöke Badinszky Tamás lett, aki 30 éven át vitte az ügyeket. Az alakulást megelőzően, és a működés elején, nagy energiát fordítottunk a szívbetegekre szabott szakmai módszerünk tovább fejlesztésére, amibe profil alapján sok szempontból beleillettek az asztmások, és gerincferdüléses, mellkas deformitásos ortopédiai kórképek is. Mivel a néhány programba belépő szívbeteg gyermek nem tudta volna működtetni a csoportokat, így az asztmások a csoportba felvettek száma alapján túlsúlyban voltak, és maradt ez így továbbra is. Több helyszínen voltak csoportjaink: Siófok, Budapesten észak és dél Pest, Tatabánya.

A siófoki csoport története
1993 júliusában egy siófoki nyaralás közben a Hotel Ezüstpart Szálloda ajtaján kifüggesztett "Asztmás úszástanfolyam indul" hirdetésen akadt meg Jády György szeme, aki érdeklődött, és kiderült, hogy a tanfolyam igénye már megvan, az uszoda is rendelkezésre áll, már csak oktató és gyermekek kellenek. Így már lett oktató is, és egy-két hét kisebb szervezkedés után 6 fővel el is indult az első úszócsoportunk Siófokon, egy heti 5 napos intenzív úszótanfolyam keretében. Itt 1993. augusztus 17-én volt egy nagy változás, mert az intenzív tanfolyam, heti 2 alkalmas edzéssé szerveződött át, és ekkor vette át Badinszky Tamás a csoport vezetését, és irányította azt a 2004. június 25-én tartott utolsó úszófoglalkozásig. Érdekes, hogy 2004. szeptemberében a szálloda vezetésének döntése alapján, a szálloda és az uszoda csak tavaszi-nyári szezonos működésre állt át, így a foglalkozásokat az ősztől, már nem is tudtuk volna hol megtartani. A történetben lesz még egy ilyen esemény. A siófoki csoporttal is történt több izgalmas esemény. Sajnos, az uszodában oktatást tartó más, helyi oktatók lobbiereje miatt, egy idő után perifériára szorultunk. A kezdeti szerda-szombat edzés napok szerda-péntekre kerültek át, és a pénteki időpontok nem voltak a legideálisabbak. A hozzánk járó gyermekek nagy része nem siófoki volt, sokan a környező településekről például Balatonboglárról vagy Fonyódról is jártak. Sokan látogatták a foglalkozásokat Tab vonzáskörzetéből. Míg a helyi, erős lobbival bíró oktatók 18:00-kor kezdték edzésüket 5-8 esetleg 12 gyermekkel, addig mi, 19:30-kor kezdhettünk, több mint 50, rászoruló gyermekkel. Több alkalommal voltak súrlódások. Az kisgyermekeket úszásra oktató csoportok egy legnagyobb kihívása a belekakilós balesetek. Természetesen nyitott, több csoportot egyidejűleg kiszolgáló medence esetén lehetetlen bebizonyítani ki volt a ludas. Az ilyen eseteket követő, rendkívüli többlet költségek illetve az uszoda kényszerű üzemszünete senkinek sem jó. Több alkalommal is a mi csoportunkat hibáztatták, bár erre nem volt bizonyíték, és az egyéb csoportjainkban egy helyen sem sem történtek ilyen események. Emiatt, erősen a figyelem központjában kerültünk, és a medencére kiadott maximum 66 fős létszámkorlátot is árgus szemekkel figyelték, amikor kedvük tartotta. De a csattanó most jön! Képzeljünk el egy decemberi (télies közlekedés, sokan több mint 40 km távolságból jöttek) péntek este 20:00-i edzést. 4 oktató teljesít szolgálatot, és azt veszem észre, hogy nagyon sok gyerek van a vízben, több mint az a bizonyos 66. Erős számolásba kezdtem. Kellett idő hogy megszámoljam, elképedtem az eredményen. Odalépek az egyik kollégához, és megkérdem tőle, látod mennyien vagyunk? Bólint. És megszámoltad? Bólint. Neked mennyi? 114, én 112-t számoltam. Mindegy, melyik szám volt a pontos, sok. Ennyi gyereket elhoztak péntek este sok-sok kilométerről, hogy nálunk úszhassanak! Munkánkat Dr. Pánczél Katalin orvosnő segítette, aki a Hotel Ezüstpart Szálloda Medicina Centrumának vezetője volt.

A tatabányai csoport története
A 1990-es évek végén új helyszínnel bővültünk. A tatabányai csoportjaink a "Buborék" sport uszodában szombat reggelente hódoltak az úszás örömeinek. Illetve, többségük inkább vacogta. Az uszoda nagymedencéjének hőmérséklete 26 °C körüli volt, ami alapvetően hűvös vízhőmérséklet úszáshoz. A kismedence is sajnos vegyesen üzemelt, így sok tanítványunk ebben a hideg, szombat reggelente, frissítő hőmérsékletű vízben, tanult. Sok nyári tábort is tartottunk itt, ami mindig üde színfolt maradt mind edző kollégáink, mind a gyerekek és szüleik körében. Munkánkat nagyban támogatta Dr. Sípos Éva gyermek-tüdőgyógyász szakorvos, aki sokat segített mind a foglalkozások, mind a gyermekek körében való népszerűsítésről.
A budapesti csoportokat tudatosan igyekeztünk felépíteni, nem járt olyan váratlan fordulatként, mint a siófoki indulás.

Dél-pesti régió története
Az első kiscsoportunk 1993 szeptemberében indult Csepelen, a Katona József Általános Iskolában. Ez egy kis oktató medence volt, egy évre rá az itt már úszni megtanult gyermekeket a csepeli Papírgyári uszodába vittük át. Szükség is volt a helyre, mert a 2. évtől Szigetszentkilósról és Halásztelekről is busszal ide hoztunk a helyi gyerekeket, így a Katona iskolában már 3 csoport is volt, majd később átkerültek ők is a papírgyári uszodába. Sajnos, a változó gazdasági környezet, a papírgyár felszámolásra kerülése az uszodára nézve is katasztrófával járt, az uszoda 1997-ben bezárt. A kieső nagymedencés uszodánk helyére a kispesti uszoda került be, ahol hosszú évekig dolgoztunk. A Katona iskola még néhány évig működött, de később minden csoportunk átkerült Kispestre. A kispesti uszodába áttelepülve, a Katona iskola tanuszodája már messze volt a dél-pesti lakosoknak, így az Üllői úti Janikovszky Éva Általános Iskola tanmedencéjében alakítottuk ki egy újabb kiscsoportot. Itt lehetőségünk nyílt egy új, eddig az úszásterápiás módszerekbe nem igazán bevont betegség részére programot hirdetnünk. Dr. Holics Klára főorvos asszony segítségével és patronálásával cisztás fibrózisban (mukovicidózis - CF) szenvedő gyermekek számára szerveztünk egy zárt csoportot. A betegségben szenvedő gyermekek rengeteget köhögnek, így a nyílt csoportba való illesztésüket kizártuk. Ez a csoport 3 éven át működött, és sok tapasztalatot szerezünk a beteg gyerekekkel való terápiás munkánkban, és publikáltuk is ezeket. Később ebben az uszodában beszüntettük a foglalkozások szervezését, a kevés oktató és a csökkenő gyermeklétszám miatt.
1997 nyarán kísérletet tettünk egy rekreációs családi napközirendszerű tábor szervezésére. A kiszemelt helyszín egy nyugodt, a várostól távolabb eső sportcentrum volt, a dunavarsányi sportedzőtábor telephelye. Nagy erővel szerveztük a programot, de az utolsó előtti héten váratlan fordulat állt be. Az edzőtábor vezetősége, olyan többlet kiadási kereteket szeretett volna megfizettetni velünk mint: WC használati díj, fűhasználati díj, amelyekkel duplájára emelkedtek volna azon a helyszínen a költségek, amelyek így is szerények voltak. Kénytelenek voltunk lemondani a helyszínt. Így volt kerek 10 napunk 120 gyerek számára új helyszínt felkutatni... Voltak olyan szülők, akik segítettek, és javasoltak alternatív helyszíneket. Ennek köszönhetően egy az Ecseri út közelében található iskolát tudtunk bázisnak találni, és innen jártunk a kispesti, illetve az Üllői úti tanmedencénkbe úszóedzéseket tartani. És végül, ebéd is lett mindenkinek.

I. Országos Gyógyúszóverseny
2002. november 24.-én került megrendezésre a I. Országos Gyógyúszó verseny. A helyszín a kaposvári Városi Fürdő volt. A versenyen több mint 200 induló volt, lelkes szurkoló tábor buzdította a versenyzőket. Az eseményről két kollégánk írt egy kis összefoglalót, ezt lentebb olvashatják.

Észak-pesti régió (Elektromos sporttelep, Újpesti Uszoda, TVE tanuszoda) története

1993. november 1-én indult el az észak-pesti régió. A fő bázis uszoda az Elektromos sporttelep medencéi voltak, ami a legtovább aktív helyszínként működő uszodánk lett. Itt 2014 májusában fejeztük be a foglalkozások tartását, tehát több mint 21 évig sípoltunk a medencéje partján. Az uszoda érdekessége, hogy nyáron nyitott, télen sátorral fedett. A két váltás között 2-3 hetes szünetek voltak, amikor más uszodákba irányítottuk át tanítványainkat (Újpesti Uszoda, TVE uszoda). A nyitott időszakokban májusban és szeptember október folyamán hol a hűvösebb időjárás, hol az erős napsütés, és néha a szakadó eső okozott kisebb-nagyobb létszám kihívást. Valahogy mindig érdekes volt, hogy esőben kevesebben jöttek, pedig a vízben a gyerekek már amúgy is vizesek voltak... Az uszodában néhány alkalommal szemtanúi lehettünk a Duna magas vízállásának, és olyan is volt, hogy az árvíz miatt, a medencéket lezárták, mert nem volt megoldott a víz megfelelő leeresztésének módja. Az Újpesti Uszoda ebbe a régióba tartozott, és szerveztünk ide is foglalkozásokat. Ide irányítottuk át a gyerekeket, amikor az Elektromos sporttelepen sátrazási műveletek folyat. Kisebb létszámú csoport volt, és inkább kezdő tanítványaink voltak. Azóta ezt az uszodát és elérték a markológépek kanalai, hosszú évekkel ezelőtt lebontották. Szerettünk volna egy budai helyszínt is tudni és 2 tanév erejéig sikerült is a Hévízi úton található tanmedencében vízfelülethez jutnunk. Sajnos nem sikerült elég tanítványt toboroznunk, és a helyszín erős iskolai, tanmedence jellege sem kedvezett a budai szülőknek, hogy ebbe az uszodába hozzák a gyermekeket. Míg az Elektromos uszodában lehetőségük nyílt a szülőknek is úszni, amíg a gyermekek edzése folyt, itt az sem tudott vonzerőt kifejteni. Az itt tanuló gyermekeket az Elektromos sporttelep uszodájában tanítottuk tovább.

Szérűskert utcai tanuszoda

A 2010-es időszakban már nagyon ellehetetlenült a program finanszírozása, az elszálló pályabérleti díjak, és a csökkenő mértékű, befolyó támogatások miatt, már csak hetente egy foglalkozást tudtunk szervezni. 2014 májusában bejelentettük a program megszűnését az elégtelen feltételek miatt. Május közepén viszont kaptunk egy mentőövet, egy régi sportkapcsolat révén lehetőségünk nyílt jelképes áron uszoda sávhoz jutnunk heti két alkalommal. Így a programunk 2019. júliusáig ebben az uszodában zajlott. Kedves, jó hangulatú tanuszoda. Itt már csak 20-30 tanítványunk volt, és vegyesen a kezdőktől a nagy egyetemista tanítványainkig volt az életkori eloszlás.
Sajnálatos módon, a szervezésre, tanítványok becsalogatására már nem igazán tudtunk sem időt, sem lehetőségeket felkutatni. A foglalkozást vezető edzők száma is egyre kevesebb lett. Mivel kollégáink más, újabb életszakaszba is értek, nem marad foglalkozás vezetésre alkalmas edzőnk. 2019 szeptemberében már nem indult el az új tanévünk. A sors fintora, vagy ismétlése, hogy 2020 tavaszán a COVID19 járvány kitörése révén sor került a nagy bezárkózásra, és minden ilyen típusú sporttevékenység felfüggesztésre került, így akkor is abbamaradtak volna a foglalkozások, ha ezt a tanévet még elindítjuk.

Ezen a hosszú időszak alatt rengeteget dolgoztunk a foglalkozások minőségi és tervszerű lebonyolításával. Munkánkat alapos tervezéssel, átgondoltsággal, új szakmai szempontok vagy módszerek kimunkálásával is támogattuk.

Rengeteg publikációnk jelent meg a témakörben, ami – reméljük más csoportoknak, szakembereknek is segítségére lesz a jövőben is. Talán a legfontosabb, hogy kialakítottunk egy komplex úszásoktatási módszert, ami a hátúszást és a gyorsúszást egy időben tanítja már a kezdetektől, úszógumi segítségével. Itt már a szakmai munka ellenőrzése és a gyermekek motivációjának fokozása érdekében szintfelmérések kerültek beépítésre, amik teljesítését oklevelekkel jutalmaztuk. Majd ahogy a tanítványaink nőttek, kidolgoztuk a 7 éves hosszútávú programunkat is. Természetesen itt sem maradhattak el az okleveles értékelések sem.
Ez a néhány oldal nem teljes összefoglalása munkánknak, inkább apróbb emlékek szemelvényezése. Számomra egy nagyon szép, sok élményt nyújtó időszak volt, és bízom benne, hogy tanítványaink és szüleik, családjaik számára is pozitív élményeket adott.

Köszönöm, hogy részese lehettem.

Budapest, 2024. május 12.
Badinszky Tamás

I. Országos Gyógyúszó Verseny
Kaposváron rendezték meg az I. Országos Gyógyúszó Versenyt, melyen gyógyúszó egyesületek gyermekei vettek részt. Azért különösen nagy jelentőségű ez a rendezvény, mert végre alkalom nyílt a nem teljesen egészséges gyermekeknek összemérni erejüket. Mostanáig nem volt lehetősége az asztmás, szívbeteg, kisebb testi fogyatékos, gerinc- és izületi rendellenességgel született gyerekeknek hasonló képességű társakkal való versenyzésre. Hatalmas lendületet és motivációt ad egy ilyen lehetőség a további, sportban való fejlődéshez. Ugyanakkor teljes értékűnek érezhették magukat, mint egészséges és versenysportot űző társaik. Számukra a verseny nemes küzdelem volt azonos teljesítményre képes társaikkal küzdöttek. A futamok összeállítása a nevezésekkel beküldött időeredmények alapján történt, Ez azt jelentette, hogy különböző életkorú, más-más nemű gyerekek is úszhattak együtt egy-egy futamban.

A következő versenyszámokra lehetett nevezni:
• 25 m: hát-láb, pároskarú hát, gyors, mell
• 50 m: pároskarú hát, hátúszás, gyors, mell
• 100 m: hátúszás, gyors, mell
• vegyes váltó

Talán furcsának tűnhet a versenyszámok között a pároskarú hát ill. a hát-láb. A versenyszabályok kialakítói azokra a gyerekekre is gondoltak, akik az úszástanulásban még nem jutottak el a szabályos váltottkarú hátúszásig. A verseny könnyített szabályok szerint zajlott. Ez annyit tesz, hogy nem volt kötelező a hivatalos versenyszabályok által előírt rajt és forduló betartása. A gyerekek maguk választották meg, hogy vízből, rajtkőről, vagy a medence széléről indulnak-e. A 226 versenyző az ország különböző városaiból érkezett. Elsősorban meg kell említeni a verseny házigazdáit, a kaposvári csapatot, ezen kivül sokan jöttek Budapestről, Siófokról és Szigetszentmiklósról. Ezúton szeretnénk megköszönni a kaposváriak áldozatos munkáját, hogy megszervezték és lebonyolították a versenyt. A gyógyúszó alapítványok gondoskodtak a gyerekek utaztatásáról. A különböző városokban lakó versenyzők autóbusszal érkeztek a helyszínre. Külön érdeme a szervezőknek, hogy gondoskodtak a szülők fogadásáról is. Így családi program keretében drukkoltak a szülők, nagyszülők és testvérek a minél jobb helyezés eléréséért. Óriási élményként élték meg a gyerekek, hogy végre bizonyíthattak szüleiknek, társaiknak, de legfőképp maguknak. Minden versenyszámban elért időeredményről emléklapot és oklevelet kaptak az indulók. Így legközelebb, ha csak az idejükön javítanak, már sikert könyvelhetnek el. A versenyt az ünnepélyes eredményhirdetés zárta le. Futamok szerint osztottak ki első, második és harmadik helyezést. A gyerekek felállhattak a dobogó megfelelő fokára és elégedetten fogadhatták a jól megérdemelt tapsot. Jó hangulat és persze izgalom látszódott a gyerekek arcán. A Gyermekszív 2000 Alapítvány vállalta el a jövő évi, ezúttal már második Országos Gyógyúszó Verseny rendezését. Reméljük, hogy akkor is hasonló élményekkel lesznek gazdagabbak a szervezők, a szülők, de legfőképp a gyerekek.

Wéber Ágnes & Szubert Kinga

Oktatóink, akik több éven keresztül erősítették a csapatunkat:
Dr. Jády György, Badinszky Tamás,
Izsák András, Hanczár Gábor, Bernhardt Kristóf, Gulyás Gusztáv, Mohácsi Nóra, Kissné Ládfalvi Júlianna, Kiss Borbála, Kissné Berta Rozália, Vörös Annamária, Bottka Csaba, Bernhardt Richárd, Bernhardt Dávid, Bernhardt Anita, Solt Mihály, Láda Barnabás, Karácsony Bence, Hartmann Gábor, Pozsegovits Krisztián, Wéber Ágnes, Szúbert Kinga, Pitmann Erika, Nagy Alíz, Berecz Miklós, Mohácsi Péter, Faludi György, Szánti Balázs, Koivogui Kerfala, Séra László, Gólya Barbara, Titkovics Péter, Nemes András, Tagyi Gábor, Király Ernő.